Egy úgynevezett tévés személyiségnek sok mindenre lehet jó a személyes webszájt. Lehet televíziós munkájának szerves része, lehet a bulvár éhes száját tömő kamuimázs-építmény, lehet a tévébe be nem férő művészi alkotásainak vagy tudományos munkáinak publikációs közege vagy írásdühének blog formájú platformja; vagy a közönségnek kínált interakciós hely, fórum, cset; és még sok minden más. A neves tévéhíradós, Pálffy István szájtja csak egy szegényes önreflexió.

Első ránézésre nekem tetszik a bugyikék (najó, legyünk lágyszívűek: égkék) nyitólap: szellős, világos, tiszta; még a centrumot uraló – internetidőben óvilágian konzervatív – kézírásos „Köszöntöm a honlapon! [olvashatatlan aláírás]” felirat is olyan jó, békebeli. Illetve tetszene, ha nem takarná el a Pálffy új könyvét reklámozó popup ablak. Mint mindentől, ami a navigációs művelet – URL-beírás, linkre kattintás – várt eredménye elé tolakszik, a felnyíló reklámablakoktól is elönt az epe.

Aztán abban se lehet biztos az ember, hogy amit lát, az az, ami. Nincs impresszum, például. Egy virtigli magánweben persze nem is hiányolná az ember az impresszumot, de magánweben nem szokott lenni copyright-, adatvédelem- és joginyilatkozat-link sem, itt meg van mind a három (már csak a company mission és philosophy hiányzik). Ami felettébb hivatalos fílinget kelt, csakhát mind a három link egy „Page content not found! (404)” hibaüzenetre vezet. Sőt van angol nyelvű verziót ígérő link is – ugyanazzal a „tartalommal”.

A szájton tényleg megtalálható tartalom hat menüpontra oszlik. A Sajtószobában tizenegy interjú Pálffyval, olyan orgánumokból, mint a Penthouse, az FHM vagy a Túravilág. A Művészetek Völgye rovatban fotógaléria Pálffy fotóiból a Völgyről, ahol Pálffy „13 éve aktív résztvevő”, „programgazda, kiállító, támogató”. A többi menüpont: Pálffy István, Pálffy István, az író, Pálffy István, a fotós, Pálffy István, a híradós. Ebben a sorrendben. Mi azért haladjunk visszafele.

A Pálffy, a híradós rovatban valami sajátos koncepció folytán az égvilágon semmi sem szól Pálffyról, a híradósról. Pedig – ez később kiderül – a több elektronikus médiát megjárt újságírónak volna mondanivalója a közszolgálati hírközléstől az infotainmentig és vissza ívelő pályájáról. Van viszont egy Publicisztikák alrovat – tíz kis glossza a www.mtv.hu-ról, a Geszti-díjas Vélem-én rovatcímmel – meg nyolc írás (a méggesztidíjasabb) Borangolások alrovatban. „Az Olaszrizlingre nem is lesz nehéz fogyasztót találni, hát még a Chardonnay-ra! Kerek, magas alkohol uralja, 22-es mustfokkal szüretelték. A 2003-as évjáratban kiváló, és az ár-érték aránya is barátságos.” Kerek, magas alkohol – ezt a vegyületcsaládot még nem tanították nekem a vegyészmérnöki karon, lehet, hogy valami építészeti izé (P. F. eredetileg építész).

Pálffy, a fotós ámulatba ejt. Bár önéletrajzi „regényében” szerényen félprofinak minősíti magát, ebben a galériában gyanúsan sok az amatőr kézre utaló alkotás. És gyanúsan sok benne a fotósról magáról készült kép. Vagy a fotós megnevezése nélkül közölték mások képeit?

És akkor Pálffy, az író. Pálffy már ötkönyves szerző. Négyről olvashatunk itt ismertetőt. Pl.: 222 szó az illemről. „2003. [sic!] májusában megjelent életrajzi regénye megírását követően, a Szerző [sic!] új kihívás elé nézett. Ezen átfogó illemkönyv kiadásának gondolatát a rendszerváltás óta végbement társadalmi átrendeződés hívta életre.” Követően és kihívás. Bornírt. Nyelvi illemsértés. De van tovább, sajnos: „Igényes elemző- és kutatómunkát követően [má’ megint] látott munkához, s a mű megírásában arra törekedett, hogy az elfogadott, alapvető normák rögzítésen felül, [sic!] alternatívákat kínáljon az egyes élethelyzetekben történő javasolt viselkedési formákra, mely formák betartása/követése sokszor a siker záloga.” Az, hogy P. F. egy ilyen izét megtűr a webjén, egy sztárújságírói élethelyzetben történő viselkedési forma, gondolom.

Nem vagyok képes megállni, hogy ne szedjem elő megint a vesszőparipámat: ezen a weben sem képesek a készítők összejönni a tipográfia elemi szabályaival. És muszáj sorkizárni: „Kedvezményes – ötkarakternyi szóköz – internetes – ötkarakternyi szóköz – ár: – ötkarakternyi szóköz – 2625 – ötkarakternyi szóköz – Ft – ötkarakternyi szóköz – (20% – sortörés! – kedvezmény)”. Pedig P. F. jó rajzolónak, jó térlátásúnak, jó vizuális adottságokkal rendelkezőnek vallja magát. A webjén nem látja a rossz szedést? Vagy ez is valami történő forma?

A Pálffy-web legtartalmasabb tartalma a Pálffyction (mint látható, P. F. imádja a rossz szóvicceket) című, önéletrajzi regénynek nevezett könyv szövege. Érdekes, olvasmányos szöveg, kár, hogy elképesztően rosszul van megírva. Rosszul megírtságon ezúttal nem irodalmilag rossz szöveget kell érteni – Pálffy tud írni –, hanem pofátlan szöveggyártó-iparosi trehányságot. A nyomtatott verziót nem ismerem, nem tudom, az látott-e szerkesztőt, korrektort, a webes változat legfeljebb nyers kéziratnak tekinthető. A huszonkilenc fejezetben rengeteg a helyesírási hiba (különösen az egybeírás-különírás szabályai vannak letojva), a gondatlanul szerkesztett, alany vagy állítmány nélkül maradt vagy félbemaradt mondat, a szemmel láthatóan félresikerült szövegszerkesztőbeli javítás.

Például: A magyar helyesírási szabályzat megkülönböztet ún. irodalmi párbeszédet (XY azt mondta, kettőspont, új sor, gondolatjel, Blabla blabla.) és idézetet (XY azt mondta, kettőspont, idézőjel nyit, Blabla blabla., idézőjel zár). Pálffy István nem bíbelődik annak a felelősségteljes problémának az eldöntésével, hogy irodalmilag beszéltet vagy idéz valakit, hanem nemes egyszerűséggel egyesíti a lehetőségeket. XY azt mondta, kettőspont, új sor, gondolatjel, idézőjel nyit, Blabla blabla., idézőjel zár. Sajátos megoldás, talán a középre tartás eredménye: „A két erőcsoport között helyezkedtem el, a senki földjén. Magamtól már megszokott alternatív helyemen. Mindig középre tartottam.” Kár, hogy a helyesírásban nincs középút.

Nem tudom, hogy a műfaji meghatározás – regény – és a címbe emelt fikció önirónia-e, vagy egyszerűen marhaság. Lehet, hogy azt üzeni a szerző: leteszek egy szívhez szóló sztársztorit, a hipermarketek közönsége zabálni fogja, de azért jelzem annak, aki érti, egy rakás hazugság az egész. De lehet, hogy túlspilázom a szerző észjárását. Ez az írásmű természetesen nem regény, és – első olvasásra legalábbis – nem tűnik fikciónak sem. Pálffy érdekes portrékat rajzol, és izgalmasan mesél történeteket, anekdotákat, ezzel együtt a „regény” mégiscsak egy szokásos celebrity-önfényezés. A szerző elzokogja, hogy ő tulajdonképpen micsoda jófej, akit mindenki félreért.

A magyar sztárok imádják sajnáltatni magukat, ezekben az önéletizékben a sztároknak mindig olyan nehéz soruk van. Pálffy is azt bizonygatja váltig, hogy ő igazi televíziós újságíró, szakember, az van a vérében, újságíró dinasztiából származik, már kisgyerek korában újságot csinált, kézzel írva az első betűtől az utolsóig (akkor még korrektúrázta is biztos). És igazán szorgos munkával lett az, ami, bár szinte mindenhez kiváló tehetsége van. És dolgozik éjjel-nappal, mint hat ló. A hatalmas érző szívéről és rezdülékeny lelkéről nem is beszélve. Ez az egész sztárság úgy kellett neki, mint hátára púp, csak szenved tőle, és egyáltalán, annyira szar, hogy azt a szart csinálom, amit csinálok. Különben is, mi az a nyomorult hétszázezer bruttó, pláne, hogy még tisztességesen adózik is belőle. És a Jaguár is a vállalaté.

Zsadon Béla