Gép + Narancs Háborús játék Jégkunyhófehérke 1968-ban a thaiföldi Beszivárgásfelügyeleti Központban (Infiltration Surveillance Center, ISC) volt az amerikai légierő Igloo White hadműveletének parancsnoksága. Az ISC gigantikus IBM-gépeihez a laoszi Ho Si Minh-ösvény mentén elszórt érzékelők ezrei csatlakoztak. Az ág, növény vagy potyadék alakú érzékelők mindent detektáltak a teherautók zajától a testmelegen át a húgyszagig. Jeleik fehér hernyóként másztak az ISC termináljainak térképrácsán. A hernyó mozgásának paramétereit fölsugározták az éjszakai égbolton járőröző Phantomoknak. A repülőket a számítógépek vezették el a megtámadandó térképrácskockába, és még a bombák automatikus kioldására is képesek voltak. A pilóta csak ült, és nézte az alant lángra lobbanó sötét vadont. Egyetlen amerikai sem látta a célt. Az újságírók el voltak bűvölve az ISC Enterprise űrhajójától. Ifjú katonák ültek légkondicionált komfortban a képernyők előtt, kísérteties világításban, és úgy vezérelték a pusztítást, mintha videójátékot játszanának. "Bedrótoztuk a Ho Si Minh-ösvényt, és éjjelente flipperezünk." A légierő hivatalnokai szerint 35 000 teherautót semmisítettek meg a píár Nekeresdországában. Egy 1971-es szenátusi jelentés azt írta: "A légierő tavaly több teherautó megsemmisítését jelentette, mint ahány teherautó Észak-Vietnamban van." A felderítők sem találták a lelőtt járműveket. Az ISC steril működésének 13 000 polgári menekült és négyszáz elvesztett amerikai harci gép volt az eredménye. Az Igloo White 1967-től ´72-ig tartott, és egymilliárd dollárba került évente. A Johnson által 1965-ben elrendelt vietnami légi háborút McNamara irányította Washingtonból. A nemzetvédelmi miniszter irodájában határozták meg a célpontokat, az időjárási feltételeket, sőt, a pilótáknak előírt kiképzést is. Mindezt a kommunikáció és az automatikus adatfeldolgozás fejlődése tette lehetővé. Az irányítási csatorna hossza és összetettsége azonban komolyan gátolta, hogy a központ megértse, mi történik a terepen. Távirányított műveletek, szenzorok, térképrácsok, statisztikák egyfelől és széles szakadék a hivatalos sikerpropaganda és a független megfigyelők megállapításai között másfelől. Jégkunyhófehéren csillog a számítógép az amerikai politika "zárt világának" történetében. A "zárt világ" egyfajta korlátos pszichológiai és fogalmi teret jelent, Sherman Hawkins használta a shakespeare-i színház drámai terének leírására. A cselekmény a zárt tér, város, vár vagy ház határain való áttörés kísérletei köré összpontosul, archetípusa az ostrom. A konfliktus pszichológiai: a szereplők belső konfrontációja a racionalitás és a konvenciók hatalmával. A tragédiában önpusztításhoz (Hamlet), a komédiában ördögűzéshez vezet (Ahogy teszik). Az alternatíva nem a nyílt, hanem a "zöld világ". A zöld világ természeti együttes, erdő, rét, tisztás, ahol a törvénynek és a racionalitásnak felsőbbrendű korlátai vannak. A konfliktus emberközpontú: a belső, pszichológiai logika és a mágikus, természeti, transzcendens logika között feszül (Szentivánéji álom, A vihar). A világháború után Amerikát a politikai és ideológiai tér zárt világa uralta. A színpad a Föld, a cselekmény kísérlet a kommunista világ vasfüggönyének, berlini falának áttörésére. Az USA a globális politikai, gazdasági és katonai színpad intendánsának tartotta magát a "szabadság és szolgaság" szembenállása jogán. A számítógépnek fontos szerepet szántak a zárt világi konfliktusban. A hidegháború és Reagan elnöksége idején a számítástechnikai kutatásban döntő szerepet játszottak a katonai célok a "real time" irányítási rendszerek, a műholdas hírszerzés, a katonai szituációk és a világfolyamatok modellezése, az "intelligens" fegyverek. Cyborg diskurzus 1950-ben Alan Turing szerkesztett egy imitációs játékot, amelyben a számítógép az emberi gondolkodási folyamatokat szimulálja. A játékos egy gépet és egy embert kérdezget, és megpróbálja eldönteni, melyik a gép (a gépi intelligencia Turing-tesztje). Turing ötven évet adott a gépnek ahhoz, hogy a tesztek 30 százalékában megtévessze a kérdezőt. 1991-ben az informális tudás olyan területein, mint a borkóstolás vagy a romantikus szerelem, a számítógép tíz játékosból ötöt vert át. Turing 1950-ben úgy gondolta: a kérdés, hogy "tudnak-e a gépek gondolkodni", túl értelmetlen ahhoz, hogy vitára érdemes legyen, de a század végére a szóhasználat és az oktatás szemléletmódja annyira megváltozik, hogy lehetséges lesz gépek gondolkodásáról beszélni. A nyolcvanas években a "mesterséges intelligencia" köznyelvi fordulattá lett, ma már mindennapos a gépek gondolkodással és vágyakkal bíró személyiségként, egyszersmind az emberi elme és személyiség egyfajta számítógépként való megjelenítése. A számítógép és az agy közötti analógia pszichológiai és kulturális kifejeződése, a cyborg diskurzus nem pusztán nyelvi jelenség. 1991-ben egy sajtókonferencián Schwarzkopf tábornok videófelvételeket mutatott be az Öböl-háborúról. Az audiencia résztvevői átélhették a cyborg szemlélet és a zárt világi politika egyesülését. Amint bomba vezette tekintetünk a becsapódás fehér villanása felé nyargal, átélhetjük a műszaki hatalom diadalmámorát és a passzív tévénéző impotens voyeurizmusát. A nyolcvanas években megjelentek az olcsó, nagy teljesítményű asztali gépek és a szakértői rendszerek, a számítógép használata mindennapi tapasztalattá vált az amerikai középosztály számára, divatba jöttek a neurális hálózatok és a virtuális valóság. Újjászületett az antikommunista retorika, és tovább dagadtak a katonai kiadások: 1983-ban megszületett a Stratégiai Védelmi Kezdeményezés (SDI), az űrbe telepített totális nukleárisrakéta-elhárító rendszer terve. A Csillagháború magvát a legfejlettebb számítógépek és szoftverek képezték, mérhetetlen Pentagon-pénzalapokat csatornázva a számítástechnikai kutatásba. A reagani "békepajzs", a zárt világ végső high-tech verziója erős pozitív nyilvános visszhangot kapott, noha a tudósok, mint tökéletesen megvalósíthatatlant, elutasították. Megrázó erővel hatott a NORAD nukleáris riasztórendszer hosszú, titkos történetében előfordult számítógéphibák napvilágra kerülése: ezek felerősítették a félelmeket egy számítástechnikai hiba kirobbantotta nukleáris katasztrófától. Neurománc A nyolcvanas évek sci-fi-irodalmában és -filmjeiben két jelenség reprezentálta az integrált hálózat szemléletmódját: a számítógéppel vezérelt globális katonai hatalom zárt világa és a számítógép cyborgként, intelligens lényként való ábrázolása. Megjelentek az archetipikus figurák: hackerek, crackerek, cyberpunkok, mesterséges intelligenciák, cyborgok, robotok és androidok. Az ember belépett a számítógép zárt világába, a gép pedig tudatára ébredt a külső világnak. William Gibson Neurománcában (Neuromancer, 1984), a cyberpunk science fiction zászlóshajójában született meg a törvényen kívüli cyberpunk antihős, a cracker. A gigantikus számítógép-hálózatba az emberek a cybertér, egy "konszenzuális tömeghallucináció" révén lépnek be. Innen aztán senki és semmi sem menekül átszabatlanul. Molly körmei alá acél macskakörmöket, arcába foncsorozott lencséket implantáltak, idegrendszerét feltuningolták. De nemcsak a fizikai test opcionális, a személyiség is az. A pszichoaktív drogok csak a kezdet. Case tetszés szerint kapcsolódhat Molly idegrendszerébe, és közvetlenül érzékelheti azt, amit Molly lát vagy tesz. Dixie Flatline, egy halott elmentett elméje, már csak a cybertérben létezik. Armitage, a valamikori katona ezzel szemben csak egy emberi héj, személyiségét Wintermute, a mesterséges intelligencia foglalta el. A neuromanceri jövőben minden földi jelenet ködös, vad nagyvárosi helyszíneken játszódik, éjszaka. Zöld terekkel csak a Zionon vagy a Freeside-on találkozunk, de ezek kifordított, mesterséges ökoszisztémák az űrállomás belső felületén. A zárt világ győzelme a zöld világ felett a kapitalizmus expanziójához kapcsolódik. Ha minden opcionális, a test, az érzékelés, a kultúra, sőt maga a valóság is, akkor minden eladó is. A nemzetállamok szerepét transznacionális társaságok veszik át, és szinte minden szereplő mögött - Case szavajárásával - a "biz" a hajtóerő. Terminátor James Cameron filmje, a Terminátor (1984) a zárt világ és a cyborg diskurzus metszetének zanzája. A Skynet számítógép nukleáris világégést okozott, a néhány túlélő mocskos föld alatti bunkerekben nyomorog. Csak éjszaka merészkednek elő, hogy összecsapjanak a bolygót uraló robotokkal. A gépek egy cyborgot küldenek vissza a jelenbe, hogy találja és ölje meg Sarah Connert, az ellenállás vezetőjének leendő anyját. Az ellenállás is küld egy katonát, Kyle Reese-t, hogy megvédje Sarah-t. Innentől a szabványos horrorfilm-forgatókönyv következik: egy megállíthatatlan szörnyeteg (férfi) üldöz egy riadt, gyámoltalan nőt, de egy (hímnemű) jófiú megvédi - az erőszak egyre fokozódik. Kezdetben Sarah a leghétköznapibb pincérnő, akinek legfőbb életcélja, hogy összehozzon egy péntek esti randevút. A könyörtelen hajsza közben sértődötten kénytelen értesülni arról, hogy ő lesz a majdani megmentő anyja és tanítója. Kyle gyámsága alatt megtanul plasztikbombát készíteni, és megérti a kitartás és a harci szellem jelentőségét. Végül ő pusztítja el a Terminátort. A csúcstechnológia militáns maszkulinitásával szembenézve a nők nem sikoltoznak többé gyámoltalanul: a házasság és a férfioltalom tradíciójának lőttek. Kemény, céltudatos magányos anyává válik, fogja negyvennégyesét, jeepre kap, és mint egy cowboy, hősiesen várja a vihart. A film fő témája a humanitás megóvásáért vívott apokaliptikus küzdelem az öntudatra ébredt gépek ellen. Ahogy a katonai számítástechnika, a mesterséges intelligencia, a nukleáris fegyverek és az önszabályozó gépek egyre inkább hitelesítik a fikciót, az automatizált háborúról, a távirányított világfelügyeletről és a gondolkodó gépekről szőtt fikciók is egyre koherensebbek a napról napra kibernetikusabb világgal. Paul N. Edwards (fordította: zsadon@omk.omikk.hu) Copyright © MaNcs, 2003 Minden jog fenntartva.